E L S Ő

Hangosan dübörög a zene a fülemben, a szívem is az ütemre dobog. A látásom kezdett homályosodni, ami nem is csoda, hisz rengeteg alkohol került a szervezetembe az elmúlt három órában. Éreztem, hogy a gyomrom és annak tartalma valami jobb, kellemesebb helyre akart távozni, de összeszorítottam a számat, mélyen beleszippantok a füstös, hányinger keltő levegőbe, s türtőztettem magam.

Két érdes, kérges, ámde forró tenyeret éreztem a derekamra tapadni, ami miatt a szívverésem felgyorsult. Az illatból, amely a srácból áradt, egyből le tudtam következtetni, hogy ki állt a hátamnál. A belőle áradó hő teljesen felperzselte fehér bőrömet. Ajka, amely másodpercek alatt tapadt a nyakamra, forró volt, kissé égető. Oldalra döntöttem a fejem, ezzel több helyet adva neki és a mohó ajkának is. Mindig ilyen erőszakos és akaratos, ha egy kicsivel többet iszik a kelleténél.

- Kikúrt szexi vagy, Debbie - morogta a fülembe, ami miatt egy kissé furcsa érzés keletkezett alhasamban.

Szokták mondani, hogy egy férfi hangja miatt azonnal a bugyiba lehet olvadni. Eddig kételkedtem ebben a megállapításban, most viszont teljes mértékben igazat adok ennek, ugyanis Luke Hemmings hangja miatt tényleg bugyiba lehet olvadni. És, szerintem, nem csak én gondolom így, hanem Detroit lányainak háromnegyede is.

Ágyékát szorosan a fenekemnek passzírozta, ujjait a derekamba mélyesztette, s nem engedett el. Olyan jó volt a karjaiban lenni; ilyenkor olyan érzésem támad, mintha tényleg lenne közöttünk valami. Valami megmagyarázhatatlan és fontos. De, pechemre, nincs. De... most mit is várok? Luke nem csak fantasztikus táncos, hanem igazi rosszfiú is. Nem igazán kötődik emberekhez, ezt pedig a tudtomra is adta akkor, amikor belekerültem a csapatba. Nem is várom tőle azt, hogy azonnal szerelmet valljon, utána megkérje a kezem és millió porontyokat hozzunk a világra. Nem. Ezt még én sem szeretném.

Megszakítva saját, értelmetlennek tűnő gondolatmenetemet, Luke felé fordultam. Kezemmel átöleltem a nyakát, homlokomat az övének döntöttem, s egy csókot nyomtam ajkára. Luke sosem az a típusú pasi volt, akinek elég annyi, amennyit abban a percben megkap. Neki több kell. Sokkal de sokkal több. És ez most sem történt másképp. Ahogy ajkam az ajkához ért, hirtelen átváltott a tüzes, akaratos férfiba, akinek sosem elég semmi. Úgy falta az ajkam, mintha valami gyógyszer lenne, amit, ha nem kapna meg, meghalna. És... őszintén? Ez az érzés tetszett. Oh, de még mennyire, hogy tetszett.

- Debbieh... kívánlak - nyögte ajkamra.

Valahol, az agyam legmélyén volt egy olyan érzésem, hogy ezt fogja mondani. Mint minden rosszfiú, Luke is szereti, ha kielégítik a vágyait. Főleg akkor, ha teljes mértékben örömet okoznak neki.

- Luke, tudod, hogy részegen nem szeretem, ha ezt tesszük - motyogtam, ajkától pedig csak egy pillanatra váltam el.

- De én akkor is... baszottul... kívánlak. Miért olyan nehéz ezt megérteni? - emelte fel kissé a hangját.

- Luke! - szóltam rá, kicsit sem kedvesen. - Ha azt szeretnéd, hogy a mostani állapotunk miatt kilenc hónap múlva a te szöszke gyerekeddel járkáljak fel, s alá, akkor persze, elmegyünk szobára, s addig csináljuk, ameddig neked kedved tartja - dörrentem rá, majd eltávolodtam tőle, s megindultam az asztalunk felé.

Arcom eltorzult, szédülni kezdtem. Amint odaértem a többiekhez, belerogytam az egyik üres székbe. Kezemet megtámasztottam az asztalban, majd a hajamba túrtam. A többiek értetlen arckifejezéssel vizslattak, Rorry meg is kérdezte, hogy mi a bajom, de nem válaszoltam neki.

A fejemben lévő gondolatok teljes mértékben összekavartak. Luke sosem éreztette azt, hogy van valami köztünk, ami nem csupán a szex és nem csak a tánc miatti kapcsolat.

Túlságosan hangos volt a zene, ezért nem hallottam, amint Drew kérdez valamit. Ezért is pöckölte meg a vállam, ami miatt azonnal felkaptam a fejem. Eltátogta az előbbi kérdését, így már megértettem, hogy mit is szeretne mondani nekem.

- Semmi - tátogtam neki vissza.

Mély lélegzetet vett, szóra nyitotta a száját, de a hang, amely a DJ pult felől jött, megszakította őt.

- Hölgyeim és Uraim, egy újabb kérés jött, ezúttal a No Control csapat egyik vezetőjétől. Gyerünk srácok, táncra fel! - ordította el magát a srác.

Az óriási hangszórókból az örökzöld Yeah dal szólalt meg, Usher előadásában. Lábammal azonnal dobogni kezdtem, fejemet ritmusra fel-le rázogattam. Drew egy mozdulattal megragadta a kezemet, s kiráncigált a tömegbe. Mögöttünk a többiek sorakoztak, s úgy lépkedtünk be a terem közepére. A tömeg szétszéledt, óriási szabad teret hagyva nekünk, a No Control-nak. A fiúk átvándoroltak a kör egyik végébe, mi, lányok, pedig megálltunk velük szemben. Luke lépett a tízfős csapat élére; haja kissé ziláltan állt feje búbján, valószínűleg az előbb beletúrt annak érdekében, hogy a macsó kinézete tökéletessé varázsolódjon. Tűzvörös ajkába harapott, majd kacsintott. Igen. Eljött az a pillanat, amikor teljesen elaléltam Luke Hemmingstől.

Ritmusra mozgatni kezdtem a csípőmet, s igyekeztem a legszexisebb látvány nyújtani Mr. Hemmings számára. A lépéseket lépések követték mindaddig, ameddig a csípőm találkozott az övével. Testem megmerevedett, a hasam is görcsbe rándult. Nem. Nem adhatom át magam neki. Most nem.

Kiszabadítottam magam ölelő karjai közül, majd folytattam a koreográfiát. Érthetetlen arckifejezésén nevetnem kellett. Folytatva az ismerős lépéseket elkezdtem nem gondolkodni. A túl sok alkohol már így is megtette a hatását a szervezetemben, a fejem ismét kóvályogni kezdett.

A zenének vége szakadt, s kezdetét vette egy újabb kedvencünk, a Love is Wicked. Kezemet a magasba emeltem, térdem behajlítottam, s lassú, erotikus táncolásba kezdtem. Luke ágyéka ismét megtalálta az enyémet, keze pedig azonnal a hasamra tapadt.

Hónapokkal ezelőtt készítettünk erre a dalra egy koreográfiát, így most minden egyes emlékező képességemet be kellett vessem annak érdekében, hogy eszembe jussanak a lépések, de semmire sem jutottam, tekintettel arra, hogy hótrészeg voltam. Így inkább nem is gondolkoztam. Olyan lépéseket tettem meg, amelyek abban a pillanatban az eszembe jutottak. Talán emiatt nem volt meg köztünk az összhang, s ezért nézhettünk ki úgy, mint két nem normális degenerált. Bár lehet, hogy ez csak nekem tűnt fel, másnak nem.

Mindenesetre a tánc fantasztikus volt. Ahogy ott vonaglottunk, ahogy egymás tekintetét pásztáztuk, teljesen olyan volt, mintha igaz lenne. Pedig nem volt az.

- És most egy debütáló előadás fog kezdődni. A No Control most sem unatkozott, készültek számunkra egy új, fergeteges koreográfiával! Szerintem mindenki tudja, hogy kire kell szavazni a három hónap múlva megrendezendő Detroit-i versenyen. Kiáltsuk együtt: NO CONT-ROL. NO CONT-ROL.

A tömeg őrjöngött, mindenki a nevünket kiabálta. Az érzés, ami a hasamban keletkezett, fantasztikus volt.

A zene ismét átváltott, ezúttal a Goin' In-be. A csapatunk nagyrésze körénk gyűlt, s kezdetét vette az egyszerű, mégis tömegeket vonzó táncunk. Őrült lépések voltak láthatóak a tánctéren, szinte mindenki körénk gyűlt. Napokig gyakoroltuk ezt a koreográfiát, minden szabadidőnkben csak erre koncentráltunk. A közelgő verseny miatt a gatyánkat is fel kellett kötnünk, ugyanis az ellenfél már évek óta bezsebelte előlünk az első helyezésért járó díjat. Most viszont nem megyünk el sem a serleg, sem a pénz nélkül.

- Debbie, készen állsz? - tátogta Luke.

Készen? Én? Ugyan, kérlek. Én semmire sem állok készen, főleg így, spicces állapotban. Még szerencse, hogy az előbbi táncok kicsit kiszedték belőlem az alkohol adta mámorító hatást.

Bólintással feleltem a kérdésére. Ennyi kellett neki; megragadta a derekamat, felemelt, majd még fentebb dobott. A lábam már a vállán volt, kezemmel megmarkoltam az ő kezeit, amelyeket fenntartott azért, hogy segítségükkel megtartsam az egyensúlyom. Lehunytam a szemem, mély levegőt vettem, majd hagytam, hogy a testem azt tegye, amit tennie kell. Szemem azonnal kipattant, amikor nem éreztem a kezeim közt a biztonságot nyújtó kezeket. Drew mosolygó, biztató tekintetével találtam szembe magam. Teljes mértékben lenyugodtam, s nem csak azért, mert a pillantása nyugalommal teli volt. Tudtam, hogy ha Drew megragadja a kezem, akkor semmi bajom sem eshet, ugyanis tapasztalt táncos. Felemelte a kezét, én pedig belekapaszkodtam.

Egy tripla szaltó. Egy egyszerű tripla szaltót láthatott a közönség tőlem, a remegő lánytól. Ahogy átfordultam a levegőben, lábam és kezem mindig találkozott egy erős, biztonságot nyújtó kéz párral. Az utolsó fordulatnál, amikor a kezem találkozott egy másik ember kezével, magasabbra ugrottam. Mondjuk segítségül szolgált az is, hogy az alattam lévő Jett egy óriási lendületet adott, de többnyire nekem kellett erőlködnöm azon, hogy minél magasabbra jussak. Kétszer átpördültem a levegőben, majd egy gyors spárgával fűszereztem meg az egész előadást. Lábam hamar visszaváltott az eredeti, begörbített állapotába, ugyanis épphogy felértem, máris zuhantam vissza. Szememet lehunytam, kezemmel átkaroltam a térdemet, s vártam a becsapódást. Jett karja közé estem, így elégedetten sóhajthattam fel. Sikerült. 

Hangos őrjöngés, taps vihar és fütty szó fogadott minket. Igen, azt hiszem sikerült. A többiek összepacsiztak vagy egymás nyakába ugrottak, én pedig lassan, kissé kábultan lemásztam Jett öléből. Az biztos, hogy ha táncról van szó, akkor minden alkohol elszáll a fejemből. Na de amikor vége, akkor a fejemet ismét ezernyi tű szurkálja. És ez most sem volt másképp. Francba vele, miért nem tudok csak egyszer kevesebbet inni? 

- Megcsináltad, kislány - hallottam meg a hátam mögül jellegzetes hangját. 

Hagytam, hogy a karját a derekam köré fonja, fejét pedig belefúrja a vállamba. Az egész pillanat olyan érzéki volt; hirtelen mindenki eltűnt, a zene is elhalkult. Csak ő volt ott és én. Ajka lassan mozdult a fülemhez, foga közé vette kivörösödött fülcimpámat, s beleharapott. Halk, morgásszerű hang tört fel torkából, kezét pedig még erősebben szorította a hasamhoz. 

Az est további része is ugyanígy telt. Amint a DJ egy számunkra kedvező dalt rakott be, mi a tánctéren voltunk, s mindenkit lesöpörtünk onnan. Fantasztikus érzés volt a középpontban lenni; tudni azt, hogy mindenki téged figyel és csodál. Láttam, sőt hallottam is, ahogyan az emberek összesúgnak a hátam mögött, kibeszélnek, s furcsa, rám nem illő szavakkal ruháznak fel. De ez most nem érdekelt. Ma este nem. Túl jól szórakoztam ahhoz, hogy mindezeket a szavakat zokon vegyem, kiabáljak és tomboljak miattuk. 

A fejem ismét széthasadni kívánt, így úgy döntöttem, hogy inkább hazamegyek. Amúgy is, nemsokára hajnalodik, és ha ilyenkor megyek haza, akkor az ősök ismét kiverik a hisztit. Tudattam szándékomat az asztalnál ülő bandatagokkal, majd megindultam kifelé. Számítottam arra, hogy Luke nem tart velem, ugyanis eddig sosem tette, sőt, szerintem fogalma sincs, hogy melyik házban lakom. 

Most viszont utánakapott, igaz, már egy ideje elhagytam az épületet. Ujjainkat lassan összekulcsolta, mélykék szemével pedig engem pásztázott. 

- Ne menj - kérlelt negédes hangon. -, olyan korán van még.

Elnevettem magam. Igaza van, tényleg korán volt. Hajnali negyed hat. 

- Nem, Luke, most már tényleg mennem kell - mosolyodtam rá, majd már épp el akartam engedi a kezét, amikor a fogást még szorosabbra vette, ezzel ellenezve azt, hogy elmozduljak mellőle. 

- Akkor aludj nálam, Debbie - mosolya kicsit sem volt pajzán, ami miatt meglepődtem.

Sőt, a kijelentés is maga volt a meglepődöttség, ugyanis sosem vitt el a saját lakásába. 

- Nem lehet. Így is ki vannak akadva, mert minden szabadidőmet veled és a srácokkal töltöm. Azon csodálkozom, hogy még nem zárattak be amiatt, vagy nem figyeltetnek - nevettem fel keserűen.
- Akkor hazakísérlek - jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Rendben - rántottam meg a vállam kétkedve.
Luke kissé téblábolt, nehezen tette meg a lépéseket, ami a rengeteg alkohol bevitelnek volt köszönhető. Nevetnem kellett, amikor néhányszor megbotlott, vagy amikor halk, érces hangján dúdolni kezdett nekem. Aranyos volt, ahogy próbálkozott lépkedni utánam, s ahogyan apró puszikat nyomott a halántékomra. Rá kellett döbbennem, hogy részegen sokkal kedvelhetőbb, mint józanon. Igen, ez már biztos. A viselkedése is szerethetőbb. Nagy kár, hogy kevés ilyen pillanat van az életében. Az is nagy kár, hogy azokat a gondolatokat, amiket most gondol, nem komolyak, s csak a pia miatt nyilvánít olyan véleményeket, amelyekben még ő sem hisz. Nagy kár.
- Megjöttünk - mosolyogtam rá, majd kissé eltávolodtam tőle. - Biztos, hogy haza tudsz menni? Nem vagy valami jó állapotban - húztam el számat.
- Megleszek, Debbie, ne aggódj - lágy mosoly varázsolódott ajkára.
Keze közé vette az arcomat, lassan magához húzott, majd szenvedélyes csókban jutalmazott. - Aludj jól, Debbie.
Egy biccentéssel távozott. Percekig vizslattam szexi fenekét, s megvártam, míg befordul a sarkon. Sóhajtottam. Bármennyire is fáradt vagyok, nem birok aludni. Már amúgy is hajnalodik, hisz a kivilágítást is lekapcsolták már. A környező házakban is kezdett élet lenni, ezalól pedig a szüleim háza sem volt kivétel.
Apám ideges alakját pillantottam meg a bejárati ajtó küszöbén. Tekintete szinte szikrákat lövellt, reszkető ujjával pedig az ajtón belüli rész felé mutatott.
Igen, azt hiszem most következik az, amikor rám öntik a forró vizet és úgy leordítanak, hogy minden hajam kihull. Akkor... vágjunk bele.